Kővár vidék, 1549-1876: egykori közigazgatási terület a →Partiumban, a Szamos-Lápos-Kékes-Kapnik folyók és a keleti vízválasztó hátságok által határolt, csak vízrajzilag egységes terület. - A 14. sz. óta szerepel okl-es említésekben, 1405-i adománylevélben falvainak neve nagyrészt megtalálható. 1549: districtus Kővár. ~et külön főkapitány kormányozta, aki ~ nemességének hadjáratban parancsnoka. - ~ 1649-72: vált ki →Közép-Szolnok vármegyéből, amikor a vm. és a ~i szolgabírák egyidejűleg léteztek, s a váruradalom és a vm. végleg kettévált. A →szatmári béke után 1713: Kővár várát Rabutin parancsára fölrobbantották. 1721: Közép-Szolnok vm. tiltakozott ~ fönnállása ellen, mely a kir. kv-ekben, az orsz. közlajstromában a vm-k között nem szerepelt, így az ogy-ekre sem hívták meg. A 19. sz: Kővár képviseleti joggal bíró különálló törvényhatóság. 1820: a szolgáló népessége 2408, 1831: 4067 fő. Kővár várában 1848 előtt államfogház létezett. - Lélekszáma (Fényes Elek nyomán) 1830: 40.512 fő, ebből 2721 (6,7%) m., 1000 (2,5%) ném., 36.791 (90,8%) oláh, vallása szerint 1371 (3,4%) r.k., 26.691 (65,9%) g.k., 2350 (5,8%) ev., 10.100 (24,9%) g.kel.; 1840: 45.345 fő, ebből 3511 (7,7%) m., 1317 (2,9%) ném., 40.517 (89,4%) oláh, vallása szerint 1817 (4%) r.k., 35.314 (77,9%) g.k., 3011 (6,6%) ref., 5203 (11,5%) g.kel. - ~et 1848: visszacsatolták Mo-hoz, 1849: az →önkényuralom Erdély részévé tette, lélekszáma 1850: 45.296 főből 2121 (4,7%) m., 404 (0,9%) ném., 4 szász, 41.172 (90,9%) oláh, 909 (2%) zsidó, 496 (1,1%) cigány, vallása szerint 1536 (3,4%) r.k., 33.969 (77,9%) g.k., 1186 (2,6%) ref., 26 (0,6%) ev., 1 unit., 7669 (16,9%) g.kel., 909 (2%) izr. 1854: a közigazg. reform falvait a szilágysomlyói és dési kerület között osztotta szét, népessége 1857: 45.849 főből vallása szerint 1542 (3,4%) r.k., 34.138 (74,5%) g.k., 1212 (2,6%) ref., 28 (0,1%) ev., 6 unit., 7719 (16,8%) g.kel., 1180 (2,6%) izr., 24 egyéb. 1867: visszakerült az anyaországhoz, lélekszáma (Keleti Károly szerint) 1869: 51.721 főből 5117 (9,9%) m., 46.626 (90,1%) oláh, 1 egyéb, vallása szerint 1658 (3,2%) r.k., 37.910 (73,3%) g.k., 1456 (2,8%) ref., 13 ev., 11 unit., 8681 (16,8%) g.kel., 1987 (3,8%) izr., 5 egyéb. - Az 1870:42. tc. a törv-hatóságok közé sorolta. Székhelye: Nagysomkút. Falvai a nagysomkúti járásban: Aranyoserdő, Berkesz, Berkeszpatak, Csolt, Hagymáslápos, Hidegkút, Karuly, Katalinfalva, Kisbozita, Kisfentős, Koltó, Kolcér, Kovás, Kölcse, Nagyfentős, Nagysomkút, Óbozita, Pusztafentős, Remete, Szakálasfalva, Szappanpataka, Szaszár; a nagynyíresi járásban: Butyásza, Dánfalva, Darusa, Fehérszék, Fericse, Gaura, Gyökeres, Hosszúfalva, Hovrilla, Jeder, Kisbuny, Lukácsfalva, Magosfalva, Nagykörtvélyes, Nagynyíres, Pribékfalva, Somkútpataka, Sztezser, Tölgyes, Törökfalu; a monostori járásban: Berence, Blozsa, Brébfalva, Csernefalva, Csokotes, Fonás, Garbonác, Groppa, Gyertyános, Kapnikbánya (része), Kápolnokmonostor, Kápolnokszurdok, Kiskörtvélyes, Kováskápolnok, Kötelesmező, Lackonya, Magura, Ploppis, Preluka, Rusor, Vád; a kisnyíresi járásban: Aranymező, Bajuc, Kisberszó, Büdöspatak, Csokmány, Csula, Dióspataka, Dragavilma, Frinkfalva, Ilondapataka, Kozla, Kucsulát, Lemény Létka, Mályán, Nagybuny, Kisnyíres, Pirosa, Pojnica, Purkeres, Resztolcs, Révkörtvélyes, Románfalva, Sásza, Kissolymos, Szakatura, Szelnice, Toplica, Váralja, Zsugásztra. - Az 1876:33. tc. ter-ét fölosztotta →Szatmár és →Szolnok-Doboka vármegye között. 88

Edelényi 1928:701. - Szentgyörgyi Mária: Kővár-vidék társad-a. Bp., 1972. (Ért-ek a tört-tud. köréből 56.) - Varga E. 1999:18.